2010. 10. 15. Úr isten... Most nézem, hogy kb két hete nem írtam semmit....
Sziasztok!!! Nem tűntem el, csak baromi elfoglalt vagyok, ha meg van időm, mint most is, akkor hulla fáradt vagyok.
Na szóval... Hát sokmindenen mentünk át, átvertek minket, aztán munkát kellett keresnünk, aztán találtam munkát, ott is átvertek, akkor már majdnem feladtam és akkor aznap... Sírtam, kivoltam, hogy jövök haza, jött egy hívás... Hívott egy család, hogy menjek interjúra...
Nem akartam eljönni, Andiék könyörögtek, hogy menjek el, ne legyek ilyen, ne adjam fel... Végül unott fejjel, beleszarok hozzáállással de elmentem... és nagyon jól sikerült. Felvettek, másnap költözhettem....
Gazdag zsidó család, 3 gyerekkel. Először az interjún azt hittem 3 kislány... Majd hétfőn kiderült hogy 2 kislány és egy kisfiú... Ava (ejtsd: Éva), Alica, és a fiúú Aaron.. Nagyon aranyosak, valahogy már vasárnap nagyon szimpatikus volt minden.
Na szóval itt vagyok náluk lassan egy hete... és MAJDNEM midnen szép és jó :)
De annyira mégse minden...
vasárnap lesz szabadnapom és írok a napjaimról, a történésekről....
Most megyek aludni (itt mégcsak este 8 sincsen!, de ennyire kivagyok).
Puszi mindenkinek!!!!
2010. 10. 02. Első önálló kirándulásom... :) ééés Sikerült oda találni!!!
Túlvagyok az első önálló metrózáson…. És tökre örülök, mert mégse olyan nehéz, simán kiigazodtam és oda is találtam… Először kinéztem magamnak a Szabadság szobrot, aztán mikor láttam hogy 8 átszállás, kerestem egyszerűbb útvonalat J szóval elmentem a Central Parkhoz… Tök jó volt minden, és odataláltam egyből J
Anya úgy hiányoztok.. De nem úgy, hogy honvágyam van, hanem hogy kár hogy nem vagytok itt és nem látjátok ti is a dolgokat…
Besétáltunk a parkba, körbejártuk kicsit. Lovas kocsival hozták vitték a turistákat. Aztán ahogy sétáltunk a park szélén, elértünk a Broadway streetig.. Tényleg nem lehet átadni ezt az életérzést ami itt van, mindenki tök laza, jó fej, vidám… Énekelnek táncolnak zenélnek az emberek az utcán. Rád köszönnek, megkérdezik hogy vagy és a másik dolog ami nagyon bejön, hogy itt aztán nem tudsz feltűnni semmivel… Olyan arcok vannak..
Reggel bejött hozzánk a tulaj nő, magyar származású, itt él 20 éve.
Tök jó fej volt, elmondott mindent, mit hol találunk, mire kell figyelni stb…
Kint van a falon a lakásban egy kép a két toronyról (World Trade Center), kérdeztem tőle, hogy hogy élték át élőben a katasztrófát? Mondta hogy az szörnyű volt… Úgy tudta meg hogy otthonról hívta egy rokon hogy mi van és hogy jól van-el. Aztán bekapcsolta a tv-t és akkor látta hogy mi történt itt.
3 napig nem lehetett ablakokat, ajtót nyitva hagyni, mert annyira füst és büdös volt az egész város…
Olyan 16 h körül értem vissza a kirándulásomból, hulla fáradtan…
Majd volt még egy vicces történés, kisétáltam az előbb egy közértbe, venni valami normális élelmiszert, mert már egy nap után rosszul vagyok a mű kajáktól.. Nézegettem a pultokat, sajtokat, felvágottakat… nézemj- nézem… Erre valaki a hátam mögül megszólal..
- Itt jó kis magyar kolbászt ne keress!!...
Ott állt egy fickó és megszólított. Akcentussal beszélte a magyart, tehát gondoltam már nagyon régóta itt élhet.. Jó fej volt nagyon, kérdezte honnan jövök mit csinálok stb…
Most ülünk a konyhában mind a 4-en és várjuk Richardot a munkaközvetítő pasit.
Beszéltem ma vele telefonon, letesztelte az angol nyelvtudásom és beszélgettünk egy kicsit, nagyon jó fej volt telefon alapján…
Mostanra ennyi, puszi mindenkinek!!!
2010. 09. 30. Utolsó napom itthon...
Komplett patikával indulok útnak (ha anyu végre ma kiváltja a gyógyszereket persze), úgyhogy nem izgulok.